blog

Filter by

Categories

Tags

Réka és Joci esküvője

Én még ilyet nem láttam! 🙂 A komolyság oly messze van tőlük, mint abban a sokat emlegetett mondásban Makó Jeruzsálemtől. Réka és Joci jegyesfotózása után sejtettem, hogy nem túl komor napnak nézünk elébe; a szó legszorosabb értelmében véve végignevettük. Igen, a templomban is és a polgári szertartás alatt is ment a móka, talán azt a pár percet kivéve, amíg hivatalosan is egybekeltek.

A kikérőn történt… Beszélgettünk… mi másról, mint az előttünk álló napról, esküvőről, lagziról. Joci tesója mondta, inkább váltsunk témát, mert anyukájánál igen gyorsan eltörik a mécses… és már potyogtak is a könnyei. Próbálták vigasztalni, ne sírjon, mert már vasárnap látni fogja őket. Na, erre (nem tudom, honnan vettem a bátorságot, de) beszóltam, hogy „biztosan pont ezért pityereg”. 🙂 Tény, hogy jól sikerült elszólás volt, mert ahányszor rám nézett, azonnal fülig ért a szája, nem nagyon kellett a zsepiért nyúlkálnia. 🙂

20120811-174747-Vari-Denes-foto

Nelli és Zsolti jegyesfotói

Réka és Joci jegyesfotózása

Jelszó: „minden marhaságban benne vagyok…” Rékával és Jocival ezt rendesen ki is használtuk. Volt itt minden, séta a belvárosban, fagyizás eredeti(nek tűnő) angol telefonfülkében, üldögélés parkban, hűsölés szökőkútban, fütyörészés hídon, dagonyázás folyóparton.

Egyszerűen szerelmesek egymásba… A szó jó értelmében véve lököttek, akik minden pillanatban képesek önfeledten, gátlások nélkül, felszabadultan örülni egymásnak.

Réka, Joci! Nagyszerűen éreztem magam veletek, kösz! Az esküvőn übereljük? 🙂

(A képekkel kapcsolatban megjegyeznék valamit, mielőtt valaki rányomna valamilyen divatosnak látszó bélyeget: NEM TTD fotózás volt! Az esküvőjükre még várni kell pár hónapot.)

Andi és Csabi

Mindig van valami aranyos sztori… A legkisebb koszorúslány, Mártika… Fotózgatok, fotózgatok… mondom, nagyon jó modell lenne belőled. Mire kissé pöszén (fogváltás okán) közli velem a maga néhány évével, hogy a modellkedés nem az ő stílusa. Pöff neki! – Mi is a te stílusod? – Hát az autószerelés… Oké, mondom, járjuk kicsit körbe a témát… 🙂 Akkor lennie kell kedvenc autónak is… Erre a világ legtermészetesebb módján mondja, hogy Bugatti Veyron… Hoppá! Sokadszorra állapítom meg, hogy sokkal-sokkal több van a gyerekekben, mint amennyit egy felületes szemlélő észrevesz (észrevehet). Tüllös-fodros ruhácskáját igen gyorsan le is cserélte egy hozzá stílusban sokkal közelebb álló farmernacira. 🙂

Márti és Attila

Ismerőseim tudják, hogy mennyire szeretem a humort, abból is azt a kicsit fanyar, angol félét…

Ritka, amikor jó vőféllyel találkozom; olyannal aki nem idétlen poénokkal próbálkozik, papírról olvasva a sokszor elmondott rigmusokat. Mártiéké ilyen vőfély volt, a játékok nem voltak sértő, olykor megalázó (vagy annak tűnő) „mókák”, mindenki remekül szórakozott…