Magdi és Marci esküvője
Szerintem a NASA houstoni központjában nem kémlelték annyira az eget, mint mi… Magdiék otthonának északi és déli oldaláról majd’ 360 fokos rálátásunk volt. Annyi bibi volt csak, hogy kék ég helyett rettenetes sebességgel száguldó, szinte fekete felhőkben voltunk kénytelenek „gyönyörködni”. A notebook kijelzőjére tapadva lestem a meteorológiát… A Forma-1 versenyeken legalább annyit látnak a csapatoknál, hogy hány perc múlva várható gyenge eső…
Magdit próbáltam nyugtatgatni, hogy „éppen el fog kerülni”, később a „majd elfújja ez a nagy szél”. Aztán leszakadt az ég, szinte szó szerint. Mintha egy esőerdő kellős közepén lettünk volna az esős évszakban…
Armageddon… ez járt a fejemben. Ekkora vihart régen láttam… Már csak abban bíztunk csendben üldögélve, hogy talán alábbhagy, mire indulnunk kell.
Nem tudom, ki imádkozott ennyire, de hogy a Dómhoz érve már csak pár cseppett kaptunk az égiektől, az biztos. (Ezúton is köszönet érte!) A szertartás utáni sétálgatós fotózáson meg már sütött a nap.
Magdi, Marci! Ennyire magával ragadó boldogságot, szerelmet már rég nem láttam; ahogy egymásra néztetek, az a gyengédség, az a báj… Nagyon megkapó volt, köszönöm, hogy részese lehettem!
Hajni és Gergő esküvője
Ismerősként találkoztunk… Még egy éve sincs, hogy Gergő nővérének esküvőjén is én fotóztam. Nagyon megörültem, amikor Hajnival megkerestek, hogy legyek én, aki megörökíti az egybekelésüket.
…
Figyelem a felhőket. Esik, nem esik? Kibírja vagy mégsem?… A sminkestől hazafelé leszakad az ég, mire hazaérünk, épp eláll… Csúnya, sötét fellegek… Hát ezek nem mozdulnak sehova… Hm…
Menyasszonyi ruha fel, ing kivasal, öltöny igazít… Be az autóba, keressünk képeket! Menjünk-menjünk… de hova? Ne túl messzire, nézelődünk felfelé… Kis improvizálás jót tesz az adrenalinnak… NEM ESIK…
Így utólag merem állítani, azért állt el, mert nekünk ott és akkor feladatunk volt… Kicsit hangosak voltunk, mindenen nevettünk. Azokon is, akik csuromvizesen, vonatra várva néztek minket „okosan”. Vajon mi járhatott a fejükben?? Sejtelmem sincs… Amit láttak: egy gyönyörű menyasszony földig érő fátyollal, egy vőlegény, aki fel-alá rohangál, meg tőlük nem messze egy fószer, aki baseball sapkában hadonászik és egy hatalmas táskát rángat maga után. Hm…
Remekül szórakoztunk, nem sokat törődtünk a bámészkodókkal…
Az, hogy a templomból kilépve szétáztunk? Kit érdekelt?! Mire a Városházára értünk, újra sütött a nap.
