Az ő egybekelésük azon ritka alkalmak egyike, amikor nem volt feszültség, idegeskedés, sem rohanás, sem kapkodás, mindenre volt ELÉG idő… A szállodai szobában a készülődés lazán, nevetgélve… az esküvői ceremóniára is csak át kellett sétálnunk a Városházára…

Azt hiszem, a bulira a frenetikus jelző a legalkalmasabb! Külön köszönet a „statisztáknak”, a tesónak és a két barátnőnek; egy percet sem pihentek, végigtáncolták az estét! Respect! 🙂

Orsi, Misi! Köszi az élményt! Sok ilyen hangulatú esküvőt-lagzit kívánok magamnak! 🙂