blog

Filter by

Categories

Tags

Vernissage

Régi jó cimborám, Szántó Lukács festőművész barátom kiállításán jártam.

Hódmezővásárhelyen született 1963-ban. Pályája kezdetén mint megannyi vásárhelyi festőnek, témái a szűkebb környezetéről, az alföldi tanyavilágról, a tiszai táj örök szépségéről szóltak. Az élő természet, a változó alföldi táj állandó témával vette és veszi körül, ezt kihasználva szűnni nem akaró alkotásra sarkallja. Az utóbbi évek utazásai, kirándulásai eredményeként munkáinak témái egyre nyitottabbak más tájak és a nagyvilág felé is.

Blazovich Péter (az Emlékpont intézményvezetője) 2011-es kiállítás­megnyitó beszédéből:
„Általánosan elterjedt nézet, hogy a műtárgy befogadása különleges élményben részesíti a közönséget. Ezt a különleges élményt az egyszerűség kedvéért katarzisnak nevezik. A katarzisnak két fázisa van, az elsőben a lélekben valamiféle feszültség keletkezik, a másodikban ez a feszültség feloldódik. Egyesek azt állítják, hogy ez az érzés arra készteti a közönséget, hogy megváltoztassa az életét. Mások szerint a katarzis egész egyszerűen az élvezetek sorába tartozik. Bárhogy is van, ezt a katartikus élményt élhetik át Szántó Lukács festményein keresztül.”

Alkotásai megtalálhatók kiállításokon, magánszemélyek gyűjteményében, magyar gyűjtőknél, galéria tulajdonosoknál, valamint Európa számos országában.

A kiállítás egyik (számomra legaranyosabb) pillanata:

20130419-191533-Vari-Denes-foto

Leave a reply

Please correct form

required*