Réka és Joci jegyesfotózása
Jelszó: „minden marhaságban benne vagyok…” Rékával és Jocival ezt rendesen ki is használtuk. Volt itt minden, séta a belvárosban, fagyizás eredeti(nek tűnő) angol telefonfülkében, üldögélés parkban, hűsölés szökőkútban, fütyörészés hídon, dagonyázás folyóparton.
Egyszerűen szerelmesek egymásba… A szó jó értelmében véve lököttek, akik minden pillanatban képesek önfeledten, gátlások nélkül, felszabadultan örülni egymásnak.
Réka, Joci! Nagyszerűen éreztem magam veletek, kösz! Az esküvőn übereljük? 🙂
(A képekkel kapcsolatban megjegyeznék valamit, mielőtt valaki rányomna valamilyen divatosnak látszó bélyeget: NEM TTD fotózás volt! Az esküvőjükre még várni kell pár hónapot.)
Márti és Attila
Ismerőseim tudják, hogy mennyire szeretem a humort, abból is azt a kicsit fanyar, angol félét…
Ritka, amikor jó vőféllyel találkozom; olyannal aki nem idétlen poénokkal próbálkozik, papírról olvasva a sokszor elmondott rigmusokat. Mártiéké ilyen vőfély volt, a játékok nem voltak sértő, olykor megalázó (vagy annak tűnő) „mókák”, mindenki remekül szórakozott…
Anita és Laci jegyesfotózása
Május 1-je után három kilométerrel jobbra…
Mielőtt bárki megkifogásolná a mértékegységek átváltátását, elmagyarázom… A naptáram és az időjárás előrejelzés sürgető hatására felhívtam Anitát, hogy mikor és hol találkozzunk az esküvő előtt egy kis fotózásra. Szépen elmagyarázta, melyik úton hagyjam el a várost, hány kilométer, mit figyeljek, mielőtt elkanyarodok. – „Mi van közel?” -kérdeztem. A (volt) Május 1. TSZ három kilométerre… Ahhhhhha!! Leegyszerűsítettem az itinert, május elseje után mindjárt jobbra. A kardoskúti pusztavilágban, az akácfák között megbújó Csomorkányi templomromhoz mentünk. Gyönyörű idő, csend… Az a fajta csend, amit el sem bírunk képzelni, minden városnak van egy jellegzetes alapzaja. Távol mindentől a méhzümmögést csak egy-egy énekesmadár távoli hangja „törte meg”.
Aggódtak… Nem is értem, miért…, a fotózással nem is nagyon foglalkoztunk, játszottunk. Igen, játszottunk, családi kikapcsolódás volt, ott volt velünk tündéri kislányuk, Abigél is. Hatalmas barna szemei, „bőrkeményedéses” talpa… Idilli környezet, boldog család.
Bármelyik képet nézem, a végtelen szeretet jut eszembe.
